Az alábbi leírás az oldalon található döntéshozó applikáció létjogosultságát bizonyítja.
Minden döntés meghozatalának az alapja az elemzés-értékelés, ami nem más, mint gondolkodási folyamat. A gondolkodás nem önmagában vett szikár intellektuális – még kevésbé steril logikai – tevékenység, hanem a személyiség komplex, egyedi, pszichikai meghatározottságú megnyilvánulása, amely a többi, viselkedést befolyásoló lélektani funkcióval szoros kölcsönhatásban érvényesül.
A döntéshozást jelentősen nehezítő tényező az ún. kognitív disszonancia, a sajátunkkal ellentétes nézetek, információk automatikus elutasítása, a nyilvánvaló tények makacs tagadása. A disszonancia nem más, mint az emberi természetből fakadó hibalehetőség.
Tudtunk nélkül számos más előre programozott neurológiai folyamat is befolyásolja negatívan a döntéseinket. Alább részletesebb leírás olvasható néhány esetről.
Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a donteshoza.hu célja az, hogy az ezeknek a folyamatoknak a végső döntésre gyakorolt hatását csökkentse.
Ez olyan eljárások alkalmazása a révén történik, amiket a legfelsőbb állami döntéshozatali szinteken alkalmaznak. Alapvető és legfontosabb előnye ezeknek a mechanizmusoknak, hogy lehetőséget adnak a döntéshozónak a szemléletváltásra. Az alkalmazott analitikus módszer, azzal a logikai csavarral teszi ezt, hogy olyan apró részekre bontja a döntéshozási folyamatot, amiket egy tudatosan elfogult döntéshozó se képes átlátni.
Az első benyomás ereje
A legalapvetőbb hiba, ami az emberi kognitív funkciókból következik az a ragaszkodás az első választáshoz/ötlethez. Ennek a ragaszkodásnak a döntési folyamatra gyakorolt negatív hatása rendkívül egyszerűen megindokolható. Az első vélemény megformálásakor rendelkezik az ember a legkevesebb információval az adott témáról.
Ennek a problémának a feloldásában az agyban lejátszódó kognitív folyamatok se segítenek, sőt még tudat alatt támogatják is a vélhetően hibás döntést.
A későbbi adat-hír-információ szerzés által megismert új módosító tényezők, akármennyire is fontosak és hitelesek, a valós értéküknél jóval kisebb súllyal befolyásolják a döntést.
Tekintettel arra, hogy ez a tájékoztató oldal nem egy akadémiai székfoglaló szövege, viszont lehető legrövidebben az olvasó figyelmének felkeltése a cél, képek segítségével vannak szemléltetve az agy kognitív korlátai-tulajdonságai.
A képre pillantva egyértelműen látszik, hogy mit ábrázol. Azonban alaposabban vizsgálva ez a kép kétértelmű. Első érdekes megfigyelés, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy a másik értelem felfedezésre kerüljön. Ha sikerült mindkét verzió azonosítása, az tapasztalható, hogy mintha kényszeresen törekedne az első verzió a visszatérésre. Végül szinte lehetetlen úgy nézni a képet, hogy egyszerre mindkét értelmezése látható legyen.
Az elemzés és értékelés négy alappillére
1. Tudni, hogy mit tudunk, és főleg, hogy mit nem tudunk, azaz tisztában lenni tudásunk határaival;
2. Nem kelteni azt a benyomást, mintha mindent tudnánk (vagy, hogy többet tudnánk annál, mint amennyit valójában tudunk) – vagyis ne csapjuk be azokat, akik bíznak az őszinteségünkben;
3. Ne vezessük félre saját magunkat;
4. Ne hagyjuk másoktól (sem) félrevezetni magunkat! Mint a későbbiekben látni fogjuk, a kognitív pszichológia szemléletmódja szerint azt lehet könnyen félrevezetni, aki saját magát is készségesen becsapja.
Illúziók
„Mindannyian biztosak vagyunk benne, hogy látjuk, ami előttünk van, pontosan emlékszünk múltunk fontos eseményeire, ismerjük tudásunk határait, helyesen állapítjuk meg ok és okozat összefüggéseit. De ezek az intuitív meggyőződések gyakran hibásak, és azokból az illúziókból táplálkoznak, amelyek kognitív képességeink határait fedik el…
Az illúzió szót tudatosan használjuk, a vizuális illúzió analógiájára… Amikor már tudjuk, hogy meggyőződéseink, megérzéseink tévednek, még akkor is makacsul ragaszkodunk hozzájuk. Mindennapi illúziónak nevezzük őket, mert szó szerint mindennap befolyással vannak viselkedésünkre. Minden egyes alkalommal, amikor vezetés közben telefonálunk, és meggyőződésünk, hogy elegendő figyelmünk marad az útra.
„Ismerve a mindennapi illúziókat, a problémákról alkotott kép is megváltozik.
Persze nem biztos, hogy mindenki torzítás-mentesen, tisztán akarja látni az őt körülvevő valóságot. A kognitív pszichológia számos megállapítása éppen a valóságtól való idegenkedés, az illúziók iránti vonzódás, a kellemetlen, szorongást keltő információkkal szembeni önkéntelen védekező mechanizmusok működését tárja fel.
Az érzékelésnek és ezzel együtt az értékelésnek számos buktatója van, amik az ún. érzékcsalódásokban szemléletesen és nyilvánvaló módon megmutatkoznak. Az érzékcsalódások, illúziók (amennyiben komplex pszichikus folyamatok összjátékának termékei) az elemzői hibák szemléletes prototípusai.
A Müller-Lyer csalódás” esetében a kísérleti alanyok tudják, hogy a hegyesszöget bezáró rövidebb szakaszok („nyilak”) által határolt vízszintes szakaszok egyenlő hosszúak, de még ezen tudásuk ellenére sem képesek őket olyannak látni (egyenlő hosszúságúaknak), mint amilyenek a valóságban. Mégpedig azért mert a tapasztalati úton beléjük ivódott, rögzült, térbeli perspektívát feltételező észlelési szokásaik, viszonyítási sémáik ellenállhatatlan értelmezési mechanizmusokat indítanak be (tudattalan) gondolkodásukban, és a torzítás az észleléseikről adott beszámolójukban is megjelenik.
Végezetül egy utolsó példa.
Ahhoz, hogy a példa releváns legyen minimális angol nyelvtudás szükséges. Ennek a megfejtésére nem kell sok idő, viszont az eredmény egy rendkívül fontos területre az ún. vágyteljesítő gondolkodásra világít rá.
A dolgokat nemcsak olyannak látjuk, amilyennek tartjuk őket, hanem olyannak is, amilyennek szeretnénk. Igazunk tudata jóleső, önbizalom-növelő érzés, ezért igyekszünk a környezeti mozzanatok között „éles szemmel” felfedezni és felismerni azokat a jelzéseket., amelyek megerősíthetik meggyőződésünket (és könnyűszerrel átsiklunk azok felett, amelyek cáfolhatnák, vagy más – kellemetlen – felismerésre késztetnének).
Összefoglalva
Ezen a ponton érdemes visszaemlékezni, az első benyomás erejére.
A fenti példákból kirajzolódik, hogy a rossz úton indított döntéshozási folyamat bizonyosan soha nem tér vissza a helyes irányba.
A döntéshozást támogató analitikus eljárásokat éppen ezért az elemzés-értékelési folyamat közepén kell alkalmazni. Ezen a ponton már rendelkezésre állnak az adatok és hírek alapján keletkezett információk, a megválaszolandó kérdés pontosan definiálva van, ismertek a befolyásoló tényezők és szereplők. A fenti példák alapján kijelenthető, hogy ezen a ponton ugyan törekszik a döntéshozó az objektív döntéshozásra, de erre vajmi kevés esélye van.
Ebben a fázisban kell segítségül hívni az analitikus döntéshozási módszereket. Ezek segítségével a kérdés apró elemekre bontódik, és ezek az elemek kerülnek egymással összehasonlításra.
Természetesen minden eljárásnak az alapja az ember, azonban lehetőséget ad a kérdés lehető legobjektívebb vizsgálatára. Nagy előnye, hogy ugyan előre meghatározott keretek között, de minden választást személyesen végzünk. Így az eredmény a saját döntéseink terméke. Mindenféle kognitív pszichológiai ismeret nélkül belátható, hogy lekönnyebben a saját érveinkkel vagyunk meggyőzhetőek.
Kezdőlap Szolgáltatásról Átfogóan Médiafigyelés Üzleti hírszerzés
Döntéshozás Döntéshozó applikáció
